Hmmm... Vajon képes vagyok szeretetet érezni megfoghatatlan és távoli lények iránt, akik mindig újabb és újabb képregénnyel örvendeztetnek meg? Hálát már inkább, hogy rám pazarolják tehetségüket... A kódexben hulló felebarátaink mindig arra emlékeztetnek, hogy csak a sok másolatban gondosan tárolt kódex örök... Nemrég olvastam McDevitt testvér legújabb (szokatlan módon borító kivételével illusztrálatlan) kódexében apokaliptikus víziót arról, hogy hogyan vesznek el kódexek a társadalom és az internet széthullása során. Meglehetősen ijesztő gondolat... A szombat éjjelek legszebb pillanata az, mikor az ablakon bekacsint a betlehemi csillag (vagy másik, hiszen nem vagyok csillagász, nem is tudom melyiket hogyan szólítsam), emlékeztet, hogy már vasárnap van, és lehet keresni a legújabb kódexet. Egy új kódex megragadása olyasmi boldogsággal tölti el szívemet, mint amit december 24 előtt kívángatnak az emberek... Ellentétben a bugyuta mondással, minden képregény magyarító lehet próféta a hazájában, hiszen minden kódexet örömmel fogad a gyülekezet, akkor is, ha sokan még nem akarják ennek jelét adni. Én, mint apró porszem a gyülekezet templomának első padsorában, nem tudok elég hálás lenni, hogy jelen lehetek minden új kódex osztogatásán, és erősen reménykedem, hogy jelen évből megmaradt napokban újabb kódexeknek örvendhetek. Remélem a gyülekezet temploma egyre bővülni és szépülni fog, és sosem érem meg a napot, hogy romjait lássam.
Kedves Kódexfejtők (s nem fejünkre ejtők)! Eme év (vagyis már előző) végeztével is szeretném imába foglalni mindazon testvérek, atyák és nővérek nevét, kik minket sok és gyötrelmes (bár talán a mellé fogyasztott apátsági étkek és italok által könnyebbé tett) munka árán nékünk elhozák a kódexek legjavát. Bemutaták nem csak szakszerűen, de nagyszerűen és szeretettel, tudással, kifinomultsággal kezelt egerük nyomán nékünk elérhetővé lett (már majdnem paradicsomi észlelésekkel minket elborító) képek és híres anyanyelvünkkel megörökített szövegek gyűjteményit, mi szívünket, s lelkünket felelmelé (esetleg lelombozá, ha épp oly kedvük fakad). Áldassák tehát nevük, legyen kódexük száma számolhatatlan!
Hmmm... Vajon képes vagyok szeretetet érezni megfoghatatlan és távoli lények iránt, akik mindig újabb és újabb képregénnyel örvendeztetnek meg? Hálát már inkább, hogy rám pazarolják tehetségüket...
VálaszTörlésA kódexben hulló felebarátaink mindig arra emlékeztetnek, hogy csak a sok másolatban gondosan tárolt kódex örök... Nemrég olvastam McDevitt testvér legújabb (szokatlan módon borító kivételével illusztrálatlan) kódexében apokaliptikus víziót arról, hogy hogyan vesznek el kódexek a társadalom és az internet széthullása során. Meglehetősen ijesztő gondolat...
A szombat éjjelek legszebb pillanata az, mikor az ablakon bekacsint a betlehemi csillag (vagy másik, hiszen nem vagyok csillagász, nem is tudom melyiket hogyan szólítsam), emlékeztet, hogy már vasárnap van, és lehet keresni a legújabb kódexet. Egy új kódex megragadása olyasmi boldogsággal tölti el szívemet, mint amit december 24 előtt kívángatnak az emberek...
Ellentétben a bugyuta mondással, minden képregény magyarító lehet próféta a hazájában, hiszen minden kódexet örömmel fogad a gyülekezet, akkor is, ha sokan még nem akarják ennek jelét adni.
Én, mint apró porszem a gyülekezet templomának első padsorában, nem tudok elég hálás lenni, hogy jelen lehetek minden új kódex osztogatásán, és erősen reménykedem, hogy jelen évből megmaradt napokban újabb kódexeknek örvendhetek.
Remélem a gyülekezet temploma egyre bővülni és szépülni fog, és sosem érem meg a napot, hogy romjait lássam.
Kedves Kódexfejtők (s nem fejünkre ejtők)!
VálaszTörlésEme év (vagyis már előző) végeztével is szeretném imába foglalni mindazon testvérek, atyák és nővérek nevét, kik minket sok és gyötrelmes (bár talán a mellé fogyasztott apátsági étkek és italok által könnyebbé tett) munka árán nékünk elhozák a kódexek legjavát. Bemutaták nem csak szakszerűen, de nagyszerűen és szeretettel, tudással, kifinomultsággal kezelt egerük nyomán nékünk elérhetővé lett (már majdnem paradicsomi észlelésekkel minket elborító) képek és híres anyanyelvünkkel megörökített szövegek gyűjteményit, mi szívünket, s lelkünket felelmelé (esetleg lelombozá, ha épp oly kedvük fakad). Áldassák tehát nevük, legyen kódexük száma számolhatatlan!