Nekem erről a történetről az jutott eszembe, és ezért is fordítottam le (jól-rosszul), mert olyan érzéseket ébresztett, és olyan érzésekre emlékeztetett, amiket - mondhatni - testközelből tapasztaltam meg. Nekem erről a visszafordíthatatlanság elfogadhatatlansága jutott eszembe. A végleges, és feldolgozhatatlan veszteség érzése. Amikor az ember mondjuk harminc évig azt álmodja, hogy nem igaz, hogy meghalt a hozzátartozója, itt van, együtt van vele.
Nem valami felemelő érzés, és nem gondolom, hogy rágódni kell rajta, de talán szembesíti az embert azzal a ténnyel, hogy kurvára nem tudhatja senki, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Esetleg le kell lépni végleg, vagy ilyesmi. Nemtom, fürödtél, nem vagy büdös, nekem illatos legyél, mikor pusztulsz, baze. Érted, gőzöd sincs, mi lesz veled holnap, vagy fél óra múlva. Nekem erről szól ez a pár oldal.
Szíven ütött.
VálaszTörlésHááát... Kicsit az a beteges a hangulata, de lehet, hogy ilyen az élet, vagy a túlvilág...
VálaszTörlésZsiráf
Nekem erről a történetről az jutott eszembe, és ezért is fordítottam le (jól-rosszul), mert olyan érzéseket ébresztett, és olyan érzésekre emlékeztetett, amiket - mondhatni - testközelből tapasztaltam meg.
VálaszTörlésNekem erről a visszafordíthatatlanság elfogadhatatlansága jutott eszembe. A végleges, és feldolgozhatatlan veszteség érzése.
Amikor az ember mondjuk harminc évig azt álmodja, hogy nem igaz, hogy meghalt a hozzátartozója, itt van, együtt van vele.
Nem valami felemelő érzés, és nem gondolom, hogy rágódni kell rajta, de talán szembesíti az embert azzal a ténnyel, hogy kurvára nem tudhatja senki, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Esetleg le kell lépni végleg, vagy ilyesmi. Nemtom, fürödtél, nem vagy büdös, nekem illatos legyél, mikor pusztulsz, baze.
Érted, gőzöd sincs, mi lesz veled holnap, vagy fél óra múlva. Nekem erről szól ez a pár oldal.