-Ez Mackton, a hóhér. Vehetsz tőle hat penny-ért kötelet, amin egy elítélt lógott. Bármibe lefogadnám, hogy egyszer ő is itt fog lógni.
-Lehet, hogy egyike az éjszakai hóhéroknak?
-Ugyan, ez vérbeli hóhér. Élvezi amit csinál. Minden akasztás előtt betér egy közeli lebujba, és lehajt egy kancsó pálinkát.
-Ó! Megint "ők" azok! És ezúttal nem csak a csészealjat látom! Biztos, hogy nem hallucinálok! De mi lehet ez a fura hang? Valószínűleg így kommunikálnak egymással. Fegyver van náluk. Jobb, ha nem bújok elő. Remélem, nem láttak meg. Bár ki tudja, van-e egyáltalán szemük? A legokosabb volna itt maradnom, de ha szem elől tévesztem őket, nem tudok majd bizonyítékot felmutatni a létezésükről. Lehet, hogy elment az eszem, de vállalom a kockázatot: követem az egyiküket, és megpróbálom lefényképezni.
-Percochet nem tudott volna egyenesen Németországból átjönni, a fronton keresztül. Tehát előbb Svájcba utazott.
-Nem lenne jobb ezt a rendőrségre hagyni?
-Albert Percochet nem az a fajta ember volt, aki csak úgy a semmiért kockára teszi az életét. Azért, hogy Németországban nyomozzon, valaki egy egész kis vagyont fizethetett neki. Tehát, mielőtt szólnánk a rendőrségnek, tudni akarom, ki, és miért.