Tamás atya rosszul látja a világot. A végtelenhez nem kerülünk közelebb, egyszerűen távolodunk a kezdőponttól... Tamás atya stílust vált? Eddig mások elmélkedtek, mikor azt befejezték, kihegyezték a tollat, oszt lekörmölték a kielmélkedett elméleteket egy kódexbe, sajna idegenül. És jött Tamás atya, kiválogatta, és érthetővé teszi a gyülekezet számára. Ezután esetleg számíthatunk önálló Tamás atya elmélkedés-gyűjteményes kódexekre is? A prédikációból leginkább a cím ütött szíven. Ugyanis e címet valamikor régen más is kiválasztotta gyülekezetének, és ott is szinte csak kódexek népszerűsítése folyik...
Nem látom "rosszul". "Másképpen" látom. Lelkialkat kérdése, hogy inkább távolodni akarsz, vagy közeledni. Én ilyen közeledő-típus vagyok, naív, és jóhiszemű. Persze e miatt volt is bajom a világgal az eddigi életem során, és - bár határozottan fejlődtem - hiába szeretnék jobb lenni ebben (értsd: kevésbé hinni), még mindig akad tanulnivaló :)
Az itteni tevékenységem csak egy szelete annak a mérhetetlen munkának, amit a közösség (a továbbiakban: "Univerzum") fejlesztéséért teszek.
Hidd el, Zsiráf testvér, hogy az Univerzum mifeneségéhez való hozzájárulás áthatja fizikai, s szellemi valómat, és minden világi dolgot ennek rendelek alá. Legalulra. Nekem elhívásom, hogy tényező legyek bármilyen szinten, akárha egy levéltetű lennék, ami igenis tényező, ha megvizsgálod a makrobiokultúrát. Gondolj csak bele... Naugye!
Nem, az én elmélkedéseim mindössze gyenge háttérvokál ahhoz a munkához képest, amit mi itt a közösbe beleteszünk. Igazából nem is abból a célból íródnak, hogy a képregények szeretetén kívül bármi másra horgasszanak. Próbálom én is, valahogy, a magam módján népszerűsíteni ezt a betegséget, hogy nehogy eltűnjön, hanem inkább erősödjön. Ez telik tőlünk. Ez a mi kódexünk. Folyamatosan írva. Ha bármit tettünk ezért a FŐ CÉLÉRT, akkor én, és Billy atya is - boldogok vagyunk. Mi ezért csináljuk.
Kilencedik! Igen!
A kódexek népszerűsítése nagyon fontos feladat, és ebben igen nagy szerepet játszik a kilencedik.hu is. A Kockásról nem is beszélve! Jó, tudom, hogy az frankó, fogható, lapozgatható cucc, a jobbik fajtából :)
Úgyhogy, igen, nekünk, egykori, oldszkúl "képregény.net"-es hárdkór letöltőknek az összes képregénnyel foglalkozó hely a szívünk csücske, és ezért nem volt teljesen véletlen, a cím. Nem akartunk szívnagyobbodást okozni, Zsiráf testvér, maradj velünk. Ámen
Nohát, én ezt már nem tudom követni, ugyanakkor a szívem vérzik, hogy mennyi jó ünnepnapot buktam a hiányos információk miatt. Ha a következő hónapban nem lesz legalább négy hasonló, csalódott leszek.
Az élet kemény... Tamás atya csalódott lesz. Majd a jövő hónapban... De minek a jövő hónappal foglalkozni, mikor ma ma van? Ha Tamás atya annyira előre akar tekinteni, megemlíthetem, hogy pl. Jánosból lesz 5db is augusztusban. A János napoknak van valami jelentősége?
...de hálás vagyok a jelenleg is aktív tagoknak, akik velem együtt hobbyként csinálják tovább, a képregények iránti kedvtelésből, rajongásból. Vajon mi hajt minket? Közösséghez tartozás? Közös hobby, egy jó képregény elolvasásának öröme? Igen! Emlékeztek, amikor Kendra karácsonyhoz közeledve, decemberben adventi naptár szerűen 23 napon keresztül minden nap közreadott egy képregényt! El nem tudtam képzelni, hogy csinálja... Aztán tavaly (a Covid miatt is) egy több hónapon át, ha jól emlékszem márciustól-szeptemberig tartó napi szintű képregény közzétételét hajtottuk végre, amire még a régi Hőskorban sem volt példa. Befejezetlen, abbahagyott képregények honosításával teljessé tettünk jó néhány nagy nevet. Közben a megmaradt régiek folytatták az egy-két évtizeddel ezelőtt elkezdett szorgos tevékenységüket. Direkt nem munkát írtam, mert nem szeretem a munka szót! A munka egy kényszertevékenység, hogy megéljünk, fenntartsuk magunkat. Ez nekünk nem munka! Hobby! Ez sem jó szó, de már közelebb áll a lényeghez. Mert mi a lényeg: hogy boldogságot okoz, örömet szerez, akárcsak egy jó bor! Nem egy 599 Ft-os tesco lőre, hanem egy 10 éves édes tokaji aszú, vagy egy minőségi száraz bor. Na jó, inkább félszáraz, vagy félédes... a nagyon savanyút azért nem csipázom. És már azt se tudom mit akartam ebből az egészből kihozni! Na basszus... megint a régmúlt jutott az eszembe és az, hogy még mindig vannak virtuális barátaink, akiknek köszönhetően elolvashatok egy jó kis képregényt. Igen! A Ti oldalatok is megerősít, hogy van értelme folytatni. Magunknak és másoknak, a következő felnövő, fiatal generációnak, akik megszeretik a képregényeket, mint anno mi is. Örökség, melyet tovább viszünk, és átadunk azoknak, akik szeretik a minőségi képregényeket. Nem rejtem véka alá, hogy számomra az amerikai-hős képregények nem tartoznak a minőségi képregények közé. Azok számomra csak 599 Ft-os borok! Elnézést azoktól, akiket megsértettem, de ez van. Habár, manapság jelenik meg egy-két igazán jó, nem európai képregény is, amely egész ígéretes. Valamilyen szinten a nagy amcsi kiadók (DC, Dark Horse, stb) is kezdik átvenni az európai stílusokat. Billy és Tamás atya! Bocsi hogy ezt a sok zagyvaságot ideömlesztettem az oldalatokra! De a elmélkedésetek ezeket a gondolatokat hozták elő belőlem! Hogy miért? Mert elkezdtétek emlegetni a régóta folytatott hobbynkat, a "kódexgyártást!" Megérdemlitek az ünneplést, akár minden nap, mert 9 év az rengeteg, nagyon sok jó képregényt kaptunk tőletek. Igyunk rátok, és bízom, hogy még 10 év múlva is írni fogunk ide valamit... ...valamit, aminek talán több lényege és értelme lesz, mint ennek a "rövid" elmélkedésnek... :-) Fiúk! Köszönjük! Éljetek soká! Ámen!
Kösz ntglaci, hogy ezt megosztottad velünk, nem zagyvaság, bennünk is valami hasonló örvénylik. Neked is sok kitartást és örömet kívánunk a "hobbydhoz", és még sok remek "kódex"-et :)
Igen-igen, csatlakozom az előttem félrebeszélő atyákhoz. Valami ilyesmi munkál bennünk valóban. Hagyománytisztelet, szakmai elhivatottság, morális meggyőződés, alázat, alamizsnaosztás, tizedbeszedés, képekkel történő illusztrálás, körmölés, tollhegyezés, tintakeverés, éneklés, zsolozsmázás, meg hasonlók.
Külön öröm, ha mindez találkozik a nyáj egyetértésével, erkölcsi értékrendjével, és csoportterápiás gyűléseinek szellemiségével.
Ahogy telik az idő, hajlamosak vagyunk a nosztalgiára, ami egy ősi módszer szerint főzött sörét, és elég erős bódító hatással beer (bocsánat - ezt már képtelen voltam kihagyni, a "csoportterá-piás"-on még felül tudtam emelkedni). A lényege az, hogy egy ún. "keserédes" hangulatot képes közvetíteni a cerebrálus centrumába, amitől olyan képzetek horgadnak fel bennünk, miszerint a múlt eseményeit az teszi értékessé, hogy már elmúltak. Amikor éppen történtek, magabiztosan figyelmen kívül hagytuk őket, vagy messze nem tulajdonítottunk akkora jelentőséget nekik, mint amekkorát - utólag meggondolva - esetleg megérdemeltek volna. Talán a fentiek tudatosulása is kell ahhoz a szellemi érettséghez, ami mentén most viszont már kijelenthetjük, hogy akkor járunk el helyesen, ha megpróbálunk kissé lassítani a tempón, átélni, átérezni, és értékelni mindent, ami jó történik, magunk pedig törekedni a jócselekedetek tömkelegére, ami egy mennyiséggel összefüggésben alkalmazott kifejezés, de ezen túl semmi értelme nincs. Próbáljátok ki. Mondogassátok egymás után, hogy "tömkelege". Naugye.
Nohát, ismét elkalandoztam, holott már fogyasztottam. Ezt teszi a kor, többek között. Óva intek mindenkit. Kombinált porokra nem szabad rászűrni, lett légyen bár az a felső polcos, háromezer fabatkás árcédulával rendelkező bor.
Így van. A köszöntést megérdemli mindenki, aki tett ezért a dologért bármikor is valamit, mert elég erős ellenszélben kellett tevékenykedni, és az általában csak addig a pontig szokta az egyszeri barátokat és nővéreket zavarni, amíg hirtelen ki nem mondatik, hogy: "Najó, akkor inkább hagyjuk a francba az egészet". Ezért nehéz sokszor, de ha valaki olyan gazdag önsanyargatási múlttal rendelkezik, mint amilyennel mi Billy atyával, akkor azért sokkal könnyebb adaptálódni a modern kínzóeszközökhöz. Ettől függetlenül, ez egy nagyobb értelemben vett közösség, aminek nem csak jelenlegi zászlóvívői vannak, hanem úttörői is voltak, akik még ha el is hagytak minket hosszabb-rövidebb időre, örökre velünk maradnak. Büszke vagyok arra, hogy nem telik el nap, hogy ne gondolnék rájuk hálával. Ők azok, akik megmutatják az utat, és megmutatják a módot is. Akinek szeme van, lássa. Ámen.
Tamás atya rosszul látja a világot. A végtelenhez nem kerülünk közelebb, egyszerűen távolodunk a kezdőponttól...
VálaszTörlésTamás atya stílust vált? Eddig mások elmélkedtek, mikor azt befejezték, kihegyezték a tollat, oszt lekörmölték a kielmélkedett elméleteket egy kódexbe, sajna idegenül. És jött Tamás atya, kiválogatta, és érthetővé teszi a gyülekezet számára. Ezután esetleg számíthatunk önálló Tamás atya elmélkedés-gyűjteményes kódexekre is?
A prédikációból leginkább a cím ütött szíven. Ugyanis e címet valamikor régen más is kiválasztotta gyülekezetének, és ott is szinte csak kódexek népszerűsítése folyik...
Nem látom "rosszul".
Törlés"Másképpen" látom.
Lelkialkat kérdése, hogy inkább távolodni akarsz, vagy közeledni.
Én ilyen közeledő-típus vagyok, naív, és jóhiszemű.
Persze e miatt volt is bajom a világgal az eddigi életem során, és - bár határozottan fejlődtem - hiába szeretnék jobb lenni ebben (értsd: kevésbé hinni), még mindig akad tanulnivaló :)
Az itteni tevékenységem csak egy szelete annak a mérhetetlen munkának, amit a közösség (a továbbiakban: "Univerzum") fejlesztéséért teszek.
Hidd el, Zsiráf testvér, hogy az Univerzum mifeneségéhez való hozzájárulás áthatja fizikai, s szellemi valómat, és minden világi dolgot ennek rendelek alá.
Legalulra.
Nekem elhívásom, hogy tényező legyek bármilyen szinten, akárha egy levéltetű lennék, ami igenis tényező, ha megvizsgálod a makrobiokultúrát.
Gondolj csak bele... Naugye!
Nem, az én elmélkedéseim mindössze gyenge háttérvokál ahhoz a munkához képest, amit mi itt a közösbe beleteszünk.
Igazából nem is abból a célból íródnak, hogy a képregények szeretetén kívül bármi másra horgasszanak.
Próbálom én is, valahogy, a magam módján népszerűsíteni ezt a betegséget, hogy nehogy eltűnjön, hanem inkább erősödjön. Ez telik tőlünk. Ez a mi kódexünk. Folyamatosan írva.
Ha bármit tettünk ezért a FŐ CÉLÉRT, akkor én, és Billy atya is - boldogok vagyunk.
Mi ezért csináljuk.
Kilencedik!
Igen!
A kódexek népszerűsítése nagyon fontos feladat, és ebben igen nagy szerepet játszik a kilencedik.hu is.
A Kockásról nem is beszélve! Jó, tudom, hogy az frankó, fogható, lapozgatható cucc, a jobbik fajtából :)
Úgyhogy, igen, nekünk, egykori, oldszkúl "képregény.net"-es hárdkór letöltőknek az összes képregénnyel foglalkozó hely a szívünk csücske, és ezért nem volt teljesen véletlen, a cím.
Nem akartunk szívnagyobbodást okozni, Zsiráf testvér, maradj velünk.
Ámen
Ismét egy jeles nap... majd' elfeledtem...
VálaszTörlésBoldog Névnapot Tamás atya!
Már megint?... Köszönöm!
TörlésKüldtem régen egy linket...
VálaszTörlésLesznek még e hónapban ünnepelhető napok...
Boldog Tamás Napot!
VálaszTörlés(E hónapban utoljára...)
Nohát, én ezt már nem tudom követni, ugyanakkor a szívem vérzik, hogy mennyi jó ünnepnapot buktam a hiányos információk miatt.
TörlésHa a következő hónapban nem lesz legalább négy hasonló, csalódott leszek.
Az élet kemény...
VálaszTörlésTamás atya csalódott lesz. Majd a jövő hónapban...
De minek a jövő hónappal foglalkozni, mikor ma ma van?
Ha Tamás atya annyira előre akar tekinteni, megemlíthetem, hogy pl. Jánosból lesz 5db is augusztusban. A János napoknak van valami jelentősége?
Persze, hogy van: azokat is megüljük! Én még a biztonság kedvéért meg szoktam ülni az Antalt, meg a Sebestyént is.
TörlésBoldog Ernő Napokat!
VálaszTörlésNem tévedés, ma is, holnap is van...
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ern%C5%91
Nahát, még két ok az ünneplésre. Pedig már kezdtem megjavulni.
TörlésKösz Zsiráf és egészségedre :)
...de hálás vagyok a jelenleg is aktív tagoknak, akik velem együtt hobbyként csinálják tovább, a képregények iránti kedvtelésből, rajongásból. Vajon mi hajt minket? Közösséghez tartozás? Közös hobby, egy jó képregény elolvasásának öröme?
VálaszTörlésIgen! Emlékeztek, amikor Kendra karácsonyhoz közeledve, decemberben adventi naptár szerűen 23 napon keresztül minden nap közreadott egy képregényt! El nem tudtam képzelni, hogy csinálja...
Aztán tavaly (a Covid miatt is) egy több hónapon át, ha jól emlékszem márciustól-szeptemberig tartó napi szintű képregény közzétételét hajtottuk végre, amire még a régi Hőskorban sem volt példa. Befejezetlen, abbahagyott képregények honosításával teljessé tettünk jó néhány nagy nevet. Közben a megmaradt régiek folytatták az egy-két évtizeddel ezelőtt elkezdett szorgos tevékenységüket. Direkt nem munkát írtam, mert nem szeretem a munka szót!
A munka egy kényszertevékenység, hogy megéljünk, fenntartsuk magunkat. Ez nekünk nem munka! Hobby! Ez sem jó szó, de már közelebb áll a lényeghez. Mert mi a lényeg: hogy boldogságot okoz, örömet szerez, akárcsak egy jó bor! Nem egy 599 Ft-os tesco lőre, hanem egy 10 éves édes tokaji aszú, vagy egy minőségi száraz bor. Na jó, inkább félszáraz, vagy félédes... a nagyon savanyút azért nem csipázom.
És már azt se tudom mit akartam ebből az egészből kihozni! Na basszus... megint a régmúlt jutott az eszembe és az, hogy még mindig vannak virtuális barátaink, akiknek köszönhetően elolvashatok egy jó kis képregényt.
Igen! A Ti oldalatok is megerősít, hogy van értelme folytatni. Magunknak és másoknak, a következő felnövő, fiatal generációnak, akik megszeretik a képregényeket, mint anno mi is.
Örökség, melyet tovább viszünk, és átadunk azoknak, akik szeretik a minőségi képregényeket.
Nem rejtem véka alá, hogy számomra az amerikai-hős képregények nem tartoznak a minőségi képregények közé. Azok számomra csak 599 Ft-os borok! Elnézést azoktól, akiket megsértettem, de ez van. Habár, manapság jelenik meg egy-két igazán jó, nem európai képregény is, amely egész ígéretes. Valamilyen szinten a nagy amcsi kiadók (DC, Dark Horse, stb) is kezdik átvenni az európai stílusokat.
Billy és Tamás atya! Bocsi hogy ezt a sok zagyvaságot ideömlesztettem az oldalatokra! De a elmélkedésetek ezeket a gondolatokat hozták elő belőlem! Hogy miért? Mert elkezdtétek emlegetni a régóta folytatott hobbynkat, a "kódexgyártást!"
Megérdemlitek az ünneplést, akár minden nap, mert 9 év az rengeteg, nagyon sok jó képregényt kaptunk tőletek. Igyunk rátok, és bízom, hogy még 10 év múlva is írni fogunk ide valamit...
...valamit, aminek talán több lényege és értelme lesz, mint ennek a "rövid" elmélkedésnek... :-)
Fiúk! Köszönjük! Éljetek soká! Ámen!
Kösz ntglaci, hogy ezt megosztottad velünk, nem zagyvaság, bennünk is valami hasonló örvénylik. Neked is sok kitartást és örömet kívánunk a "hobbydhoz", és még sok remek "kódex"-et :)
TörlésIgen-igen, csatlakozom az előttem félrebeszélő atyákhoz. Valami ilyesmi munkál bennünk valóban. Hagyománytisztelet, szakmai elhivatottság, morális meggyőződés, alázat, alamizsnaosztás, tizedbeszedés, képekkel történő illusztrálás, körmölés, tollhegyezés, tintakeverés, éneklés, zsolozsmázás, meg hasonlók.
TörlésKülön öröm, ha mindez találkozik a nyáj egyetértésével, erkölcsi értékrendjével, és csoportterápiás gyűléseinek szellemiségével.
Ahogy telik az idő, hajlamosak vagyunk a nosztalgiára, ami egy ősi módszer szerint főzött sörét, és elég erős bódító hatással beer (bocsánat - ezt már képtelen voltam kihagyni, a "csoportterá-piás"-on még felül tudtam emelkedni). A lényege az, hogy egy ún. "keserédes" hangulatot képes közvetíteni a cerebrálus centrumába, amitől olyan képzetek horgadnak fel bennünk, miszerint a múlt eseményeit az teszi értékessé, hogy már elmúltak. Amikor éppen történtek, magabiztosan figyelmen kívül hagytuk őket, vagy messze nem tulajdonítottunk akkora jelentőséget nekik, mint amekkorát - utólag meggondolva - esetleg megérdemeltek volna.
Talán a fentiek tudatosulása is kell ahhoz a szellemi érettséghez, ami mentén most viszont már kijelenthetjük, hogy akkor járunk el helyesen, ha megpróbálunk kissé lassítani a tempón, átélni, átérezni, és értékelni mindent, ami jó történik, magunk pedig törekedni a jócselekedetek tömkelegére, ami egy mennyiséggel összefüggésben alkalmazott kifejezés, de ezen túl semmi értelme nincs.
Próbáljátok ki.
Mondogassátok egymás után, hogy "tömkelege". Naugye.
Nohát, ismét elkalandoztam, holott már fogyasztottam.
Ezt teszi a kor, többek között. Óva intek mindenkit. Kombinált porokra nem szabad rászűrni, lett légyen bár az a felső polcos, háromezer fabatkás árcédulával rendelkező bor.
Így van. A köszöntést megérdemli mindenki, aki tett ezért a dologért bármikor is valamit, mert elég erős ellenszélben kellett tevékenykedni, és az általában csak addig a pontig szokta az egyszeri barátokat és nővéreket zavarni, amíg hirtelen ki nem mondatik, hogy: "Najó, akkor inkább hagyjuk a francba az egészet".
Ezért nehéz sokszor, de ha valaki olyan gazdag önsanyargatási múlttal rendelkezik, mint amilyennel mi Billy atyával, akkor azért sokkal könnyebb adaptálódni a modern kínzóeszközökhöz.
Ettől függetlenül, ez egy nagyobb értelemben vett közösség, aminek nem csak jelenlegi zászlóvívői vannak, hanem úttörői is voltak, akik még ha el is hagytak minket hosszabb-rövidebb időre, örökre velünk maradnak.
Büszke vagyok arra, hogy nem telik el nap, hogy ne gondolnék rájuk hálával.
Ők azok, akik megmutatják az utat, és megmutatják a módot is.
Akinek szeme van, lássa.
Ámen.