Tavaly oly találó képregény jelent meg Húsvét előtt... Bár, ami nem készül el Húsvétig, az talán elkészül Pünkösdig. Mert írva vagyon, és beraktározva a MEKbe: "Egyszer valami cercle alkalmával azt kérdezte a császár Grassalkovich hercegtől: - Milyen messze van Gödöllő Pesttől? - Két órajárás jó lovakon - felelte a herceg. - És Pest Gödöllőtől? - folytatta a császár szórakozottan. A cerclenél levő urak elmosolyodtak, de különösen Stadion gróf vágott gúnyolódó arcot, csak Grassalkovich herceg tartotta meg hódolatból lojális komolyságát. - Ugyanannyi, fölség. A császár elpirult, az udvari bolond közbeszólt, Stadionhoz intézve a szót: - Milyen messze van húsvéttól pünkösd, kegyelmes uram? - Úgy gondolom, lehet vagy ötven nap. - És pünkösdtől húsvét milyen messze van? Stadion és a császár elnevették magukat - mert pünkösdtől húsvét már nem ugyanannyi. - Lássa, kedves Grassalkovich - szólt a császár -, milyen jó, hogy van a környezetemben egy bolond, aki be tudja bizonyítani, hogy nem mondtam egészen bolondot." És ezen történet sok-sok képecskével illusztrálva kódexben is megjelent... Más. Nem látom Ben Hur-t a TV műsorban. Mert az illik ezen ünnephez, ugye? A szomszéd kolostorban kódexesítése folyik, jövő Húsvétra talán eljut a keresztig is... Kissé elkalandoztam... Bebocsájtás az Úrhoz? Az jó dolog? Örökös dolog, vagy csak pár pillanat? Az Úr mennyi ügyféllel tud egyszerre foglalkozni? Mikor nyílt bár a bejárat mellett? Azt érezzük, ha Isten megáldott minket? És miből tudom meg, hogy megtörtént? Nem tudom más észrevette-e az idei Húsvét nagy csodáját: egy órával később kelt ma a Nap, mint tegnap, és egy órával később is megy le... Én pediglen előszedek valami régi kódexet, és keresek benne valami újdonságot lelkemnek... Sok Boldogságot a maradék munkaszüneti napra!
Jó kis kódex lehet, de nem ismerem. A Ben Hur karácsonyi műsor, bár indokolt lenne ilyentájt is, igaz. Lesz belőle kódex? Én "csak" a Fazekas Attila által rajzolt régi változatot ismerem, az meg is van valahol. Zsiráf testvér, benned ott bújkál a látens kérdezőbiztos. Ráadásul, olyan kérdéseket teszel fel, amikre nem tudom a választ. Mikor nyílt bár a bejárat mellett? Ez komoly? Itt az Örökkévalóság a mérce, te pedig dátumot vársz tőlem? No, nem baj, majd utána kérdezek Péter atyánál. Isten főként azzal áldott meg bennünket, hogy élünk egy darabig. Ezt onnan lehet tudni, hogy ilyen kérdéseket teszünk fel. minden más áldás a vakszerencsén múlik, aztán sokról menet közben derül ki, hogy némelyik nem is "áldás", hanem átok, aztán kezdődik a reclamatio, ami egy hosszadalmas és eredménytelen jogi folyamat. Nézzük, mi van még itt... Mennyi ügyféllel egyszerre... Hát, ez nagyban függ az aktuális leterheltségtől, és az egyes ügyek bonyolultságától. Ha matematikailag kellene kifejeznem, akkor én "n", és az "n+1" közé helyezném ezt a mennyiséget. Az Úrnál sosem lehet pontosan tudni, én viszont hajlok a "végtelen" irányába, ha már mindenható, nem hinném, hogy beérné a végtelennél kevesebbel - én nem tenném a helyében. Az óraátállítás igen érdekes téma. Engem nem érint, mert egy óra ide, vagy oda, sosem jut időm így sem, úgy sem, mindenre. Ugyanakkor, jó hír, hogy nem is olyan sokára készen lesz a következő kódex, és lesz mi újat olvasni. Él a remény. Áden.
Ben Hur: írta és rajzolta: Jean-Yves Mitton. Bár: írva vagyon a prédikációban: "bebocsájtást nyerünk majdan az Úrhoz, és amíg erre várunk, addig jól érezhetjük magunkat a bárban..." ez nem azt jelenti, hogy a Mennyek kapuja mellett bár található? Áldás az élet? Lehet, bár valami Ron Hubbard nevű fickó állítólag az írta, hogy büntetésből vagyunk itt... Mire jut idő: ha beállítjuk a vekkert jó korai időpontra, aztán mikor felébreszt, akkor elnyomjuk és visszaalszunk, akkor fontossági sorrendet állítottunk fel... A lényegtelen dolgokkal felesleges foglalkozni... Ha a kódexek tartósan a lényegtelen kategóriában vannak, az nagyon szomorú, bár embertársaink legalább 99,99%-ánál ez a helyzet... Tamás atya matematikai magyarázata az n és n+1 mennyiségekkel, hááát... szóval zavarba ejtő. Erről jut eszembe: Ha két ember utazik a buszon, a következő megállóban leszállnak öten, akkor a végállomáson hányan kell, hogy felszálljanak, hogy üres legyen a busz? :) A végtelen se rossz ötlet, bár sehol sem fordul elő, kivéve, ha nullával osztunk, mert szerintem a párhuzamosok a végtelenben sem fognak találkozni... A fentiekből látszik, hogy a legföldhözragadtabb tudományunk is mennyi hitéleti elemből áll...
Egyebekben pedig megtisztelve érzem magam, hogy Tamás atya zavaros gondolataim megválaszolására pazarolta vasárnapjának egy darabkáját. Hogy milyen fontos a vasárnap, arra Kiskunhalas city templomának oldalsó falán elrejtett "szégyenkő" használati utasításból döbbentem rá igazán. A főbűnök közt szerepel a "vasárnap munkát végzett". Ebből tudom, hogy én már követtem el bűnt, de mióta e tudással felvérteztem magam, igyekszem jól viselkedni...
Hmm, megnéztem, nem rossz kódex! Dehogynem, pont azt jelenti, de sajnos, azt nem tudom, mióta üzemel - az idők kezdetétől fogva, vagy egyenesen, az idők kezdete előttől. A vendéglátóhelyiségek akkoriban gombamód szaporodtak. Szerintem, az egyik ilyenben írhatták az ószövetségi tekercseket is - a tartalmukat elnézve, ez a legenyhébb feltételezésem. Persze, hogy áldás, nem is lehet más. Már, amennyiben szem előtt tartod, hogy jót cselekedj, miközben zajlik. Jó cselekedetek nélkül, lószart sem ér az élet, a nélkül, hogy boldogabbá tegyél más embereket. Tudom, hogy ez magas labda egy utilitarizmus előnyeit-hátrányait feszegető üléshez, de csak akkor menjünk be ebbe az utcába, ha elég felkészültnek érezzük magunkat fiziológiailag - ami a televízióhoz hasonló rekreációs élménykomplexus, és különböző adalékanyagokkal történő spirituális rásegítést jelent a kortárs-, és fosszilis literatúrában. Azt hiszem, ezzel kimerítő választ adtam. A "lényegtelenség" fogalma azért érdekes, mert talán az éppen megélt pillanatban valami annak tűnik, aztán egyszercsak, hipp-hopp! Megváltozik a felállás, és máris baromi fontos lesz a korábban lesajnált eleme az eseményeknek, körülményeknek, eszközöknek, vagy szereplőknek, vagy érzéseknek, satöbbi. Mármost, hogy álljunk hozzá a megváltozott szituációhoz? Mert rendkívül magabiztosan jelentettük ki erről a valamiről, nem egészen két perce, hogy "lényegtelen". Nos, én készséggel elismerném, hogy túlságosan Korán ítélkeztem. És revideálnám az álláspontomat - még akkor is, ha erre a betegségre gyógyszert kellene szednem. Vegyük észre, hogy a szótő itt a "revidea", ami a "videó"-ból keletkezik, teljes hasonulás útján, és amelynek jelentése "szemléletmód" - tehát, "újraszemlélést" jelent. Mi volt a kérdés? A metakatinkai eszmefuttatások nem tartoznak az erősségeim közé. Könnyű rámutatni számolási hibákra, ezért nem is szoktam előhozakodni velük, csak külön kérésre, azonba ehelyütt kénytelen vagyok megvédeni a véleményemet. Lássuk konkrétabban: "n+1", ahol az "n", a "nem tudom" jele, és az "n+1" innen már könnyen levezethető, ha az ismeretlent az egyik oldalra rendezzük. Azért látható, hogy teljességgel nem légüres térben tapogatózom, habár ez már valóban magasabb matatikamika. A társzekeres példádat nem értem - ha ketten utaznak a szekéren, nem tudnak a postaállomáson öten leszállni, ezt hogy gondolod? Csoda esetén természetesen más a helyzet, csakúgy, mint amikor a zérus mennyiségű halból csináltunk annyit, hogy jóllakjunk, meg főleg a borból, mikor elfogyott, aztán a vége mégis disznószintű lerészegedés lett, hála Krisztus urunk "hárman még leszállnak az üres buszról"-szerű megközelítésének, de ez egészen más eset, és a szorosan értelmezett kánonba sem tartozik bele ez idő szerint. Ez valami elveszett tekercs lehet, de majd Indy atya megkeresi nekünk a következő részben. A párhuzamosok ügyében óvnálak a meggondolatlan lépésektől, Zsiráf testvér. Jómagam még nem jártam a "végtelenben", hogy színről-színre lássam a nagy találkozást két, egyébként párhuzanyos vonal között, vagy, megerősítsem a te feltevésed, hogy ezek ketten ugyanúgy nem akaródznak összetalálkozni, mint egy végtelennel korábban. Ki tudja. Majd ha közvetíti a tévé, akkor elgondolkodom rajta, hogy ezt újra átbeszéljük, addig, kérlek, gyűjts további bizonyítékokat.
Ugyan, Zsiráf testvér, kérlek, ne szabadkozz, örömömre szolgál, ha sikerül megvilágosítani - és ne hidd, hogy magamnak tulajdonítom e rengeteg tudást, azt Urunktól kaptam, mert érdemesnek tartott rá, mikor egyszer túl sokat ivott a romlott mennyegzői borból, ami még akkorról maradt, és addigra megpimpósodott - de már jobban van, csak pár napig fosott.
Mindig szívesen válaszolok a kérdéseidre, ezzel is erősítjük a közösségi érzést az egyházkerületben, ahogy a templomodnál, Miskolcmagason, úgy szerte a vidéken, Tapolcahitványtól, Zömökszenttulokig. Remélem, nem volt kidobott idő, mert néhány fontos dolgot félretéve próbáltam megválaszolni az igazságkereső kérdéseidet. Isten áldjon most, és elmélkedj menten.
Tavaly oly találó képregény jelent meg Húsvét előtt...
VálaszTörlésBár, ami nem készül el Húsvétig, az talán elkészül Pünkösdig.
Mert írva vagyon, és beraktározva a MEKbe:
"Egyszer valami cercle alkalmával azt kérdezte a császár Grassalkovich hercegtől:
- Milyen messze van Gödöllő Pesttől?
- Két órajárás jó lovakon - felelte a herceg.
- És Pest Gödöllőtől? - folytatta a császár szórakozottan.
A cerclenél levő urak elmosolyodtak, de különösen Stadion gróf vágott gúnyolódó arcot, csak Grassalkovich herceg tartotta meg hódolatból lojális komolyságát.
- Ugyanannyi, fölség.
A császár elpirult, az udvari bolond közbeszólt, Stadionhoz intézve a szót:
- Milyen messze van húsvéttól pünkösd, kegyelmes uram?
- Úgy gondolom, lehet vagy ötven nap.
- És pünkösdtől húsvét milyen messze van?
Stadion és a császár elnevették magukat - mert pünkösdtől húsvét már nem ugyanannyi.
- Lássa, kedves Grassalkovich - szólt a császár -, milyen jó, hogy van a környezetemben egy bolond, aki be tudja bizonyítani, hogy nem mondtam egészen bolondot."
És ezen történet sok-sok képecskével illusztrálva kódexben is megjelent...
Más. Nem látom Ben Hur-t a TV műsorban. Mert az illik ezen ünnephez, ugye? A szomszéd kolostorban kódexesítése folyik, jövő Húsvétra talán eljut a keresztig is...
Kissé elkalandoztam...
Bebocsájtás az Úrhoz? Az jó dolog? Örökös dolog, vagy csak pár pillanat? Az Úr mennyi ügyféllel tud egyszerre foglalkozni? Mikor nyílt bár a bejárat mellett?
Azt érezzük, ha Isten megáldott minket? És miből tudom meg, hogy megtörtént?
Nem tudom más észrevette-e az idei Húsvét nagy csodáját: egy órával később kelt ma a Nap, mint tegnap, és egy órával később is megy le...
Én pediglen előszedek valami régi kódexet, és keresek benne valami újdonságot lelkemnek...
Sok Boldogságot a maradék munkaszüneti napra!
Jó kis kódex lehet, de nem ismerem. A Ben Hur karácsonyi műsor, bár indokolt lenne ilyentájt is, igaz. Lesz belőle kódex? Én "csak" a Fazekas Attila által rajzolt régi változatot ismerem, az meg is van valahol.
VálaszTörlésZsiráf testvér, benned ott bújkál a látens kérdezőbiztos. Ráadásul, olyan kérdéseket teszel fel, amikre nem tudom a választ. Mikor nyílt bár a bejárat mellett? Ez komoly? Itt az Örökkévalóság a mérce, te pedig dátumot vársz tőlem? No, nem baj, majd utána kérdezek Péter atyánál.
Isten főként azzal áldott meg bennünket, hogy élünk egy darabig. Ezt onnan lehet tudni, hogy ilyen kérdéseket teszünk fel. minden más áldás a vakszerencsén múlik, aztán sokról menet közben derül ki, hogy némelyik nem is "áldás", hanem átok, aztán kezdődik a reclamatio, ami egy hosszadalmas és eredménytelen jogi folyamat.
Nézzük, mi van még itt... Mennyi ügyféllel egyszerre... Hát, ez nagyban függ az aktuális leterheltségtől, és az egyes ügyek bonyolultságától. Ha matematikailag kellene kifejeznem, akkor én "n", és az "n+1" közé helyezném ezt a mennyiséget. Az Úrnál sosem lehet pontosan tudni, én viszont hajlok a "végtelen" irányába, ha már mindenható, nem hinném, hogy beérné a végtelennél kevesebbel - én nem tenném a helyében.
Az óraátállítás igen érdekes téma. Engem nem érint, mert egy óra ide, vagy oda, sosem jut időm így sem, úgy sem, mindenre.
Ugyanakkor, jó hír, hogy nem is olyan sokára készen lesz a következő kódex, és lesz mi újat olvasni.
Él a remény.
Áden.
Ben Hur: írta és rajzolta: Jean-Yves Mitton.
VálaszTörlésBár: írva vagyon a prédikációban: "bebocsájtást nyerünk majdan az Úrhoz, és amíg erre várunk, addig jól érezhetjük magunkat a bárban..." ez nem azt jelenti, hogy a Mennyek kapuja mellett bár található?
Áldás az élet? Lehet, bár valami Ron Hubbard nevű fickó állítólag az írta, hogy büntetésből vagyunk itt...
Mire jut idő: ha beállítjuk a vekkert jó korai időpontra, aztán mikor felébreszt, akkor elnyomjuk és visszaalszunk, akkor fontossági sorrendet állítottunk fel... A lényegtelen dolgokkal felesleges foglalkozni... Ha a kódexek tartósan a lényegtelen kategóriában vannak, az nagyon szomorú, bár embertársaink legalább 99,99%-ánál ez a helyzet...
Tamás atya matematikai magyarázata az n és n+1 mennyiségekkel, hááát... szóval zavarba ejtő. Erről jut eszembe:
Ha két ember utazik a buszon, a következő megállóban leszállnak öten, akkor a végállomáson hányan kell, hogy felszálljanak, hogy üres legyen a busz? :)
A végtelen se rossz ötlet, bár sehol sem fordul elő, kivéve, ha nullával osztunk, mert szerintem a párhuzamosok a végtelenben sem fognak találkozni...
A fentiekből látszik, hogy a legföldhözragadtabb tudományunk is mennyi hitéleti elemből áll...
Egyebekben pedig megtisztelve érzem magam, hogy Tamás atya zavaros gondolataim megválaszolására pazarolta vasárnapjának egy darabkáját. Hogy milyen fontos a vasárnap, arra Kiskunhalas city templomának oldalsó falán elrejtett "szégyenkő" használati utasításból döbbentem rá igazán. A főbűnök közt szerepel a "vasárnap munkát végzett". Ebből tudom, hogy én már követtem el bűnt, de mióta e tudással felvérteztem magam, igyekszem jól viselkedni...
Hmm, megnéztem, nem rossz kódex!
TörlésDehogynem, pont azt jelenti, de sajnos, azt nem tudom, mióta üzemel - az idők kezdetétől fogva, vagy egyenesen, az idők kezdete előttől.
A vendéglátóhelyiségek akkoriban gombamód szaporodtak.
Szerintem, az egyik ilyenben írhatták az ószövetségi tekercseket is - a tartalmukat elnézve, ez a legenyhébb feltételezésem.
Persze, hogy áldás, nem is lehet más. Már, amennyiben szem előtt tartod, hogy jót cselekedj, miközben zajlik.
Jó cselekedetek nélkül, lószart sem ér az élet, a nélkül, hogy boldogabbá tegyél más embereket.
Tudom, hogy ez magas labda egy utilitarizmus előnyeit-hátrányait feszegető üléshez, de csak akkor menjünk be ebbe az utcába, ha elég felkészültnek érezzük magunkat fiziológiailag - ami a televízióhoz hasonló rekreációs élménykomplexus, és különböző adalékanyagokkal történő spirituális rásegítést jelent a kortárs-, és fosszilis literatúrában.
Azt hiszem, ezzel kimerítő választ adtam.
A "lényegtelenség" fogalma azért érdekes, mert talán az éppen megélt pillanatban valami annak tűnik, aztán egyszercsak, hipp-hopp! Megváltozik a felállás, és máris baromi fontos lesz a korábban lesajnált eleme az eseményeknek, körülményeknek, eszközöknek, vagy szereplőknek, vagy érzéseknek, satöbbi.
Mármost, hogy álljunk hozzá a megváltozott szituációhoz? Mert rendkívül magabiztosan jelentettük ki erről a valamiről, nem egészen két perce, hogy "lényegtelen". Nos, én készséggel elismerném, hogy túlságosan Korán ítélkeztem. És revideálnám az álláspontomat - még akkor is, ha erre a betegségre gyógyszert kellene szednem. Vegyük észre, hogy a szótő itt a "revidea", ami a "videó"-ból keletkezik, teljes hasonulás útján, és amelynek jelentése "szemléletmód" - tehát, "újraszemlélést" jelent.
Mi volt a kérdés?
A metakatinkai eszmefuttatások nem tartoznak az erősségeim közé. Könnyű rámutatni számolási hibákra, ezért nem is szoktam előhozakodni velük, csak külön kérésre, azonba ehelyütt kénytelen vagyok megvédeni a véleményemet.
Lássuk konkrétabban: "n+1", ahol az "n", a "nem tudom" jele, és az "n+1" innen már könnyen levezethető, ha az ismeretlent az egyik oldalra rendezzük. Azért látható, hogy teljességgel nem légüres térben tapogatózom, habár ez már valóban magasabb matatikamika.
A társzekeres példádat nem értem - ha ketten utaznak a szekéren, nem tudnak a postaállomáson öten leszállni, ezt hogy gondolod? Csoda esetén természetesen más a helyzet, csakúgy, mint amikor a zérus mennyiségű halból csináltunk annyit, hogy jóllakjunk, meg főleg a borból, mikor elfogyott, aztán a vége mégis disznószintű lerészegedés lett, hála Krisztus urunk "hárman még leszállnak az üres buszról"-szerű megközelítésének, de ez egészen más eset, és a szorosan értelmezett kánonba sem tartozik bele ez idő szerint. Ez valami elveszett tekercs lehet, de majd Indy atya megkeresi nekünk a következő részben.
A párhuzamosok ügyében óvnálak a meggondolatlan lépésektől, Zsiráf testvér.
Jómagam még nem jártam a "végtelenben", hogy színről-színre lássam a nagy találkozást két, egyébként párhuzanyos vonal között, vagy, megerősítsem a te feltevésed, hogy ezek ketten ugyanúgy nem akaródznak összetalálkozni, mint egy végtelennel korábban.
Ki tudja. Majd ha közvetíti a tévé, akkor elgondolkodom rajta, hogy ezt újra átbeszéljük, addig, kérlek, gyűjts további bizonyítékokat.
Ugyan, Zsiráf testvér, kérlek, ne szabadkozz, örömömre szolgál, ha sikerül megvilágosítani - és ne hidd, hogy magamnak tulajdonítom e rengeteg tudást, azt Urunktól kaptam, mert érdemesnek tartott rá, mikor egyszer túl sokat ivott a romlott mennyegzői borból, ami még akkorról maradt, és addigra megpimpósodott - de már jobban van, csak pár napig fosott.
Mindig szívesen válaszolok a kérdéseidre, ezzel is erősítjük a közösségi érzést az egyházkerületben, ahogy a templomodnál, Miskolcmagason, úgy szerte a vidéken, Tapolcahitványtól, Zömökszenttulokig.
Remélem, nem volt kidobott idő, mert néhány fontos dolgot félretéve próbáltam megválaszolni az igazságkereső kérdéseidet.
Isten áldjon most, és elmélkedj menten.