2019. március 17., vasárnap

MISTER NOIR

-Ne is törődjön vele, gyermekem. Az ehhez hasonló incidensek viszonylag gyakoriak a házban, és úgyszólván mindig előfordulnak, mikor lord Charleston a céllövést gyakorolja. Időnként kissé együgyűnek mutatkozik az ilyen elfoglaltságok űzése közben. De ez ne tartsa vissza attól, hogy gratuláljon neki, ha esetleg meglátja céllövés közben, rendben?
-Igen, uram... vagyis mester.

Tamás atya,   billy
DUFAUX - GRIFFO:  MISTER NOIR






 

11 megjegyzés:

  1. Köszönjük szépen!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jónak ígérkezik.Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
  3. Szívesen mindenkinek, különben nincsen folytatása, egyrészes képregény.

    VálaszTörlés
  4. Tamás atya!
    Mr. Noir az Ördög?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, Zsiráf testvér, erről megoszlanak a vélemények.
      Valahol elég nyilvánvaló, hogy valami köze van a Gonoszhoz, mivel eleve úgy néz ki, mint aki éppen most érkezett egy ezer napos Szodomai zarándoklatról, ám útközben itt-ott meg-megállt némi vért szívni innen-onnan...
      Ugyanakkor, nincs híján elgondolkodtatóan emberi tulajdonságoknak, mint például az afeletti igyekvés, hogy minél jobban kihasználja ember(?)társait, valamint már-már korbácssuhogtatóan önző figura, aki a körülötte lévőkből a legrosszabbat hozza ki.

      Nézetem szerint, egyébként, az "Ördög", az nagyjából olyan, mint az "Ember".
      A feneség az egészben, hogy némely emberben túlteng ez a tulajdonság-komplexum, így az esetleg nyomokban benne fellelhető "isteni", kissé háttérbe szorul, holott természetes igénye lenne azt felszínre hozni, viszont sokszor képtelen ellenállni mindenféle világi hívságnak, melyek által megmérgeződik az a kevés "jó", amivel pediglen minden emberi teremtmény rendelkezik. Khm, bocsánat, nem biztos, hogy ez volt az a kilenc válasz arra az egy árva kérdésre, amit feltettél, mindenesetre, és ezzel együtt jól sikerült prédikációnak értékelem.
      A történet talán arról szól, hogy még a nemeslelkűek is részeivé válnak valami nagy és sötétnek a végén, kvázi, nincs menekvés.
      Persze mi itt a gyülekezetben tudjuk, hogy ez nem így van, mert máris készül az újabb kódex, hasonlóan magvas üzenettel.
      Kármen.

      Törlés
  5. E mű egy nagyon komoly falat. A jobb alsó képkockákba rejtett számocskák sorszámozása félúton újrakezdődik, szóval ez két albumból összegyúrt gyűjtemény, és az a két album is szokatlanul vaskos. Nagyon köszönöm a készítőknek a rengeteg belefektetett munkát, nm is tudom, mivel érdemelhettük ki. Ez is olyan rejtély, mint a képregényben minden.
    A rajzok döbbenetesen jók. Mindenki egyéniség, akkor is, ha csoportban vannak. A kastély kívülről véges, belül végtelen. Benn egy egész világ van, egy komplett társadalommal, melyben már mindenki "valaki" ellenben a kinti világ proletárjaival. És vívják az osztályharcot. Az osztályon belül is, és az osztályon kívül is. A kivétel Mr. Noir. Ő a tulajdonosa a világnak. Ő a rend alapja. Ebből a rendből kitörni senki sem akar, max. kivetik, mint az előző bérlőt.
    Mr. Noir alig kér valamit, ahhoz képest, amit ad, de mégis mindent elkér. Fanni nagy karriert fut be, kiválasztott, "próféta" lesz, de kétségeim vannak, hogy képes-e változtatni a világon. Tamás atya úgy mondaná, hogy "porból lettünk, porrá leszünk"?
    Mondhatni a mű hatalmas aktuálpolitikai mondanivalóval bír, csak többet kell megérteni belőle, mint az Úrnő az olvasmányából.
    Végül felmerül a kérdés, hogy ki a jobb, Fanni vagy én. Lehet, hogy sosem kötök szerződést Mr. Noir-ral, de megvan - maci helyett - a kb. 10 éves korom óta gyűlő füles képregény gyűjtemény, sőt Apám gyűjteménye is születésem előttről. Megvan, de jó néhány éve nem szaporodik...
    Nagy élmény volt olvasni, egy egészen különleges világ nyílik meg általa... Jövő hónapban megyek vissza a "különleges világba" kuktának, viszont e héten én vagyok kis Fanni, arra megyek és akkor, mikor akarok, pl. hétfőn láttam saját szememmel landolni Törpillát Ferihegyen (Brussel airlines smurf). Meg kell állapítanom, jobb kis Fanninak lenni, mint kuktának.
    Tamás atya! Miért kell felnőni?
    Kicsit elkalandoztam, de talán ez volt e képregény célja.
    Nagyon köszönöm! Talán sátoros ünnepek előtt fogom újraolvasgatni, hogy kialakuljon benne az akkor megszokott áhitat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsiráf testvér, örülök, hogy így elragadtott a HÉV, és egy egészen részletes élménybeszámolóval jelentkeztél, amely igen mély gondolatokat rejt, ravasz, ám ugyanakkor hiteles, mindemellett progresszív meglátásokkal operál, és nem mentes a (korunkban fájóan ritka) szentimentalizmustól – akármit is jelentsen ez a kifejezés. Ennél szakértőbben most még nem tudom kifejezni elismerésemet, de ez majd változni fog, amint sikerül megdézsmálnom a miseborkészletet.
      A „felnövés“ kérdésköre olyan komplex, hogy csak félve merek vállalkozni a felszín karcolgatására, mely a következő zseniális sziporkákat foglalja magában – khm.
      Saját tapasztalatom, hogy az egyes élethelyzetek gyakran támasztják alá a felnövés okafogyottságát, tisztán hangulati szempontokat figyelembe véve. Igen fontos ehelyütt, hogy megjegyezzük, kerülendő az olyan közeg („Közeg“), amely elutasítóan viszonyul a felnövésellenes törekvéseinkhez, neadjisten, véresen komolyan veszi önnönmagát, és betegesen túlbecsüli a saját jelentőségét, ráadásul megpróbálja megkövetelni az irányába mutatott lojalitást. Ezen általában röhögünk. Mint általában mindenre, úgy erre az esetre is vonatkozik, hogy a mértékletességben rejlik a megoldás, ha egyáltalán.
      Vannak ugye a szerencsétlen, besavanyodott, humormentes, kizárólag tudatosan kiválasztott célokért küzdeni tudó, sőt azokért akár el is hunyó, mindent élet-halál kérdésként felfogó felebarátok, akik csakis a már „felnőtt“ embertársaikkal hajlandóak kommunikálni – a mi nagy szerencsénkre. Ám vannak küldetéstudattal megáldott megvert egyének is, akik viszont megpróbálják ráeröltetni kibicsaklott nézőpontjukat azokra, akik nem szeretnének „felnőni“.
      A felnőttség nem egy állapot, amibe belehelyeződik valaki, ha eljön az ideje, hanem egy idővel kialakuló nézet, amivel magunkra tekintünk. Amikor már túlságosan elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy egy pillanatot élvezni tudjunk, vagy annyira gúzsba kötnek a problémáink, hogy nevetni tudjunk valami viccesen, vagy túlságosan sok energiát fordítunk az anyagi javak megszerzésére, túlságosan komolyan vesszük a saját magunkról alkotott (foncsortól torzított) eszményképünket ahhoz, hogy jóízűen kiröhögjük magunkat, az élet „nagy országútján“ teendő lépéseinket annyira meghatározzák a számítással megmérgezett tervezési fázisok, hogy már képtelenek vagyunk egyetlen spontán megnyilvánulásra is – lett légyen az bár egy egyszerű gesztus, pillantás, érintés, szó… Na, akkor büszkén elmondhatjuk magunkról, hogy: „Sikerült, Zsiráf testvér, felnőttünk!“

      Törlés
    2. Szóval minden jól van úgy, ahogy van?
      A mértékletesség nem Buddha alaptétele? A Képregényes Világtörténet valamelyik kötetében mintha úgy szerepelt volna...

      Törlés
    3. Ezt neked kell megítélned, Fiam, jelenleg csak annyi biztos, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek (többet nem próbálom meg leírni ezt a szót), továbbá, hogy jómagam, szerény eszközeimmel csupán az irányt tudom megmutatni, az úton már neked köll végigmásznod, és tiszta sár leszel, mire odaérsz, az biztos.

      Buddha atya munkásságát nem ismerem olyan behatóan, hogy nyilatkozni tudjak, ám feltételezhető, hogy ő is olyan testvér volt, aki szeretett elmélkedni, más kérdés, hogy ezt kellemes környezetben, a szabadban, jó levegőn gyakorolta, szemben velünk, akik dohos, levegőtlen, hidegkövű pincecellákban, legfeljebb egy gyertya fénye mellett végezzük térítő kódexírói tevékenységünket.

      Ugyanakkor kijelenthető, hogy nem minden fekete, meg fehér, mivel Buddha atyának meg búzasöre nem volt, úgyhogy amit nyert a réven, azt elhagyta a vámon, ahogy mondani szoktam volt.

      Az említett kódexet nem forgattam, bár játszottam a gondolattal, hogy megteszem, de olyan szegény az eklézsia, hogy egy új önsanyargató szöges hátkkorbácsra is úgy kuporgattam össze az adományokból, Billy atya pedig akkoriban fektetett be egy új borospincébe, tehát tőle sem volt érkezésem kölcsönt kérni.

      Hagyd, Fiam, már megbűnhődtem érte.
      Plámen

      Törlés
    4. Mi volna az irány?
      A mezőgazdaság biztosan örülne némi sárnak, de felénk mostanság inkább por van, mint egy menő western képregényben...

      Törlés
    5. Az irány, a felismerés (és a fény) felé, a kódexeken körösztül vezet, és tanulmányozásuk kikerülhetetlen feladatként tornyosul minden tudásra szomjazó lélek előtt.
      Úgyhogy, a magam részéről ezt nevezném "irány"-nak. A kódextanulmányozást.
      Illetve még annyi, hogy "a jó pap is holtig tanul". Ennél okosabbat most nem tudok mondani, talán, ha leülepszik a tea.
      Áldásommal.

      Törlés