Szívemből szól a prédikáló... Avagy szívem nyitott minden szavára... Csak egy kétségem van, ki is ő? A háború csúnya dolog, annyi mindenre próbálnak ott gondolni, hogy a végén veszik csak észre, mi mindenről feledkeztek meg. És a lépregények biztosan az elfeledett dolgok közt vannak... De én szerencsés vagyok mert annyi éven át sikerült belőle kimaradnom. Maradjon ki mindenki más is! Az Írás (vagy a prédikáció) elfelejtett kitérni Isten Országának képregény ellátottságára. Mivel Lucifer tartományában maximum a személyzet részesülhet ilyesmiben, ezért, ha a Mennyben sincs képregény, egy újabb ösztönző lehet számomra, hogy soká éljek, itt ebben a tökéletlen tartományban. Tegye ezt mindenki más is! Hiába nem volt tegnap új képregény, majd lesz, ma vagy holnap vagy azután vagy valamikor. A jövő végtelen, a múlt véges. Van itt sok kódex, és még megvannak, ellentétben más megszűnt vagy megszűnő kolostorral. Ennek is örvendeni kell... Nem tudom mennyien zarándokolnak erre, de megnevezné mindenki a legeslegfőbb kedvencét az itteni kódexek közül? (Én egyenlőre elvonulok jól megfontolni döntésemet, mint Fülig Jimmy aztat, hogy rumot szolgáljanak-e fel a Koronatanácsban.)
Ismét eltelék egy újabb esztendő a katedrák sötét falai között. De mi, az Úr segedelmével, újfent tovább itt vala olvasva és írva a kódexek folytatásait, magunk és az utókor számára, örök szórakoztatásként, a felkelő nap aranyló sugarai között keresve a megvilágosodás eszméit! S hamár a szentelt nedük ára démoni magasságokban lebeg a szemünk előtt, kiszáradt cserepes ajkainkat az ég felé emelve várjuk a isteni megváltást, valamiféle folyékony formában. Lészen nehéz időszakok, lészen kilátástalan pillanatok, továbbra sem adjuk fel Istennek kedves tevékenységünk végzését, amíg van mit fordítani, beírni, megosztani. Az ünnepi nehéz ételek megcsillapodva, kitombolva magukat, türelmesen várakoztak testünk rabságából történő szabadulásukra. És mi hozzá el számukra a menekülés útját? Légyen az bármely savlekötő, emésztést segítő produktum, a végén fellélegezve távoztak a földi étel beteljesülésének mezsgyéjére, bekerülbe a helyi csatornázási rendszerek végeláthatatlan kuszaságába. Ideje ismét a húrokba csapni, templomi zsolozsmák mormolása közepette felemelni pennánkat (és betölteni a true type fontokat), hogy továbbra is kis közösségünk igényeinek kielégítése érdekében egyesítsük a tőltött káposzta, halászlé és a sült kacsa kölcsönözte erőinket... Fel hát, aztán na! Csakazértis! Az Úr legyen velünk, meg egy kis jéger, hogy a belénkkötött csí kiáramolhasson szervezetünk megrekedt bélcsatornáiból! Atyáim! Folytassuk... Amúgy válasz: Clifton és Trent
Áldjon meg az Atyaúristen, László testvér, hogy attól koldulj, s legyen tele mindig a lopótököd, és a túrára felkötött butykosod, úgyismint. Látod, nem győzöm dícsérni figyelmességed, mellyel megverve felhívtad a figyelmet a savlekötés fontosságára. Ez egy méltatlanul agyonhallgatott misztérium, de a Te figyelmed, lászló testvér, szerencsére semmi nem kerüli el. Áldott legyen a kódexek iránti elkötelezett szenvedélyed, és tarts meg bennünket is szívedben, amire nem vagyunk ugyan érdemesek, de mindent megteszünk, hogy elöl járjunk a jó példával, és mi is csak olvasgassunk, a helyett, hogy fordítanánk, és körmölnénk. Ámde, annyi minden vonja el figyelmünket az Úrban, hogy lassan a legfontosabb dolgainkra sem jut idő, és ezek első helyén (természetesen) a kódefordítás sínyli meg a mindennapok rohanását. Kérlek, légy türelemmel, és bízzál, ahogy teszi azt Zsiráf testvér is, aki mindig bízott bennünk, aztán nézd meg, hova jutott. Így van, fején találtad a szöget, egyesíteni kellene mindazon erőket, amiket tartalékként még megtalálni érkezünk, és erőteljesen visszaélni vele, hogy egy újabb kódex láthasson napvilágot Billy atya setét, salétrom-verte falú, hideg, és fáklyák bűzétől már eddig is szörnyen riasztó cellakomplexumában, ahol a patkány is csak átutazó, mert vagy elmenekül, vagy megesszük. Igyekszünk, de marhalassan haladunk.
Én például fordításba bonyolódtam a hétvégén, melyet még az Atya is megszentelt, s kiemelt, amikor éppen a playoff-predictumokat böngészte, és pihenésre szólított fel. Ám csupán néhány oldalt haladtam, pedig a történet izgalmasan alakul, és ebben a részben bepillantást nyerhetünk majd a szereplőink előéletébe is, de hiába. A legjobb szándék mellett is elszólított, és félrevonultatott több más - akkor fontosabbnak tűnő - feladat, és ezek közül talán csak a szűrnivaló beszerzésére szánt idő védhető valamelyest, a többiről még jóindulattal sem mondható, hogy az Örökkévalóságnak szánt áldozat, holott még a legrövidebb kódex is annak tekinthető, hát még egy többszáz oldalnyi Torpedo, ugye.
Az életünk, s benne az életvitelünk is változik, de mindenkit biztosíthatok arról, hogy a kódexek továbbra is készülnek, mindössze az elkészítésük intenzitása változott - nem előnyére. Azonban, én derülátó vagyok. Például, most is itt körmölök, ahelyett, hogy fordítanék, sőt, álomra hajtanám a fejem, amit nemsokára meg is teszek. Ámen.
Szívemből szól a prédikáló... Avagy szívem nyitott minden szavára... Csak egy kétségem van, ki is ő?
VálaszTörlésA háború csúnya dolog, annyi mindenre próbálnak ott gondolni, hogy a végén veszik csak észre, mi mindenről feledkeztek meg. És a lépregények biztosan az elfeledett dolgok közt vannak... De én szerencsés vagyok mert annyi éven át sikerült belőle kimaradnom. Maradjon ki mindenki más is!
Az Írás (vagy a prédikáció) elfelejtett kitérni Isten Országának képregény ellátottságára. Mivel Lucifer tartományában maximum a személyzet részesülhet ilyesmiben, ezért, ha a Mennyben sincs képregény, egy újabb ösztönző lehet számomra, hogy soká éljek, itt ebben a tökéletlen tartományban. Tegye ezt mindenki más is!
Hiába nem volt tegnap új képregény, majd lesz, ma vagy holnap vagy azután vagy valamikor. A jövő végtelen, a múlt véges. Van itt sok kódex, és még megvannak, ellentétben más megszűnt vagy megszűnő kolostorral. Ennek is örvendeni kell...
Nem tudom mennyien zarándokolnak erre, de megnevezné mindenki a legeslegfőbb kedvencét az itteni kódexek közül? (Én egyenlőre elvonulok jól megfontolni döntésemet, mint Fülig Jimmy aztat, hogy rumot szolgáljanak-e fel a Koronatanácsban.)
Szóval melyik kódex számotokra a legkedvesebb?
Nekem itt Thorgal a nagy kedvencem. Üdv: Babrafax
VálaszTörlésRengeteg remek közül Blake és Mortimer.
VálaszTörlésmmm2000
Boldog Névnapot Tamás atya!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Zsiráf testvérünk, az Úrban!
TörlésÜdv kolostorlakók!
VálaszTörlésIsmét eltelék egy újabb esztendő a katedrák sötét falai között. De mi, az Úr segedelmével, újfent tovább itt vala olvasva és írva a kódexek folytatásait, magunk és az utókor számára, örök szórakoztatásként, a felkelő nap aranyló sugarai között keresve a megvilágosodás eszméit!
S hamár a szentelt nedük ára démoni magasságokban lebeg a szemünk előtt, kiszáradt cserepes ajkainkat az ég felé emelve várjuk a isteni megváltást, valamiféle folyékony formában.
Lészen nehéz időszakok, lészen kilátástalan pillanatok, továbbra sem adjuk fel Istennek kedves tevékenységünk végzését, amíg van mit fordítani, beírni, megosztani.
Az ünnepi nehéz ételek megcsillapodva, kitombolva magukat, türelmesen várakoztak testünk rabságából történő szabadulásukra. És mi hozzá el számukra a menekülés útját? Légyen az bármely savlekötő, emésztést segítő produktum, a végén fellélegezve távoztak a földi étel beteljesülésének mezsgyéjére, bekerülbe a helyi csatornázási rendszerek végeláthatatlan kuszaságába.
Ideje ismét a húrokba csapni, templomi zsolozsmák mormolása közepette felemelni pennánkat (és betölteni a true type fontokat), hogy továbbra is kis közösségünk igényeinek kielégítése érdekében egyesítsük a tőltött káposzta, halászlé és a sült kacsa kölcsönözte erőinket...
Fel hát, aztán na! Csakazértis!
Az Úr legyen velünk, meg egy kis jéger, hogy a belénkkötött csí kiáramolhasson szervezetünk megrekedt bélcsatornáiból!
Atyáim! Folytassuk...
Amúgy válasz: Clifton és Trent
Áldjon meg az Atyaúristen, László testvér, hogy attól koldulj, s legyen tele mindig a lopótököd, és a túrára felkötött butykosod, úgyismint.
TörlésLátod, nem győzöm dícsérni figyelmességed, mellyel megverve felhívtad a figyelmet a savlekötés fontosságára. Ez egy méltatlanul agyonhallgatott misztérium, de a Te figyelmed, lászló testvér, szerencsére semmi nem kerüli el.
Áldott legyen a kódexek iránti elkötelezett szenvedélyed, és tarts meg bennünket is szívedben, amire nem vagyunk ugyan érdemesek, de mindent megteszünk, hogy elöl járjunk a jó példával, és mi is csak olvasgassunk, a helyett, hogy fordítanánk, és körmölnénk.
Ámde, annyi minden vonja el figyelmünket az Úrban, hogy lassan a legfontosabb dolgainkra sem jut idő, és ezek első helyén (természetesen) a kódefordítás sínyli meg a mindennapok rohanását.
Kérlek, légy türelemmel, és bízzál, ahogy teszi azt Zsiráf testvér is, aki mindig bízott bennünk, aztán nézd meg, hova jutott.
Így van, fején találtad a szöget, egyesíteni kellene mindazon erőket, amiket tartalékként még megtalálni érkezünk, és erőteljesen visszaélni vele, hogy egy újabb kódex láthasson napvilágot Billy atya setét, salétrom-verte falú, hideg, és fáklyák bűzétől már eddig is szörnyen riasztó cellakomplexumában, ahol a patkány is csak átutazó, mert vagy elmenekül, vagy megesszük.
Igyekszünk, de marhalassan haladunk.
Én például fordításba bonyolódtam a hétvégén, melyet még az Atya is megszentelt, s kiemelt, amikor éppen a playoff-predictumokat böngészte, és pihenésre szólított fel.
Ám csupán néhány oldalt haladtam, pedig a történet izgalmasan alakul, és ebben a részben bepillantást nyerhetünk majd a szereplőink előéletébe is, de hiába.
A legjobb szándék mellett is elszólított, és félrevonultatott több más - akkor fontosabbnak tűnő - feladat, és ezek közül talán csak a szűrnivaló beszerzésére szánt idő védhető valamelyest, a többiről még jóindulattal sem mondható, hogy az Örökkévalóságnak szánt áldozat, holott még a legrövidebb kódex is annak tekinthető, hát még egy többszáz oldalnyi Torpedo, ugye.
Az életünk, s benne az életvitelünk is változik, de mindenkit biztosíthatok arról, hogy a kódexek továbbra is készülnek, mindössze az elkészítésük intenzitása változott - nem előnyére.
Azonban, én derülátó vagyok.
Például, most is itt körmölök, ahelyett, hogy fordítanék, sőt, álomra hajtanám a fejem, amit nemsokára meg is teszek.
Ámen.